Pusztacsatár himnusza

 

Csendes völgynek lágy ölében üde forrás csergedez,

Egykor régen remetéknek szomját oltó friss vize.

A remeték meghaltak már, égi honban várnak ránk,

De itt hagyták örökségül számunkra Pusztacsatárt.

Királyi nő él csendesen e szent völgynek rejtekén,

Hangtalan imát rebegve lelke Istennel beszél.

Árván áll a pusztaságban feje körül fénysugár,

Vágyón néz a láthatárban, lelkeket szomjaz talán.

A forrásvíz édes arca tisztaságát tükrözi,

A mohos fő áhitattal földig hajol Őneki.

Lenge szellő csobogtatja kék palástja szárnyait,

De ő csak néz a távolba, könny ragyog szempilláin.

Pusztacsatár Királynője, szeplőtelen Szűzanyánk,

Ne hulljon értünk a könnyed, vágyunk elhozott Hozzád!

Jó Királynő Veled élünk, Pusztacsatárt sem hagyjuk

Veled együtt vágytól égünk, ne hagyjad el kis falunk!

Kérünk Téged irgalomnak, mérhetetlen tengere,

Aranyszíved nagy hatalma szánja meg e sereget!

Áldj meg minket, Édesanyánk, itt az ősi kegyhelyen,

Családunkat, falunk, hazánk, szenteljél meg bennünket!

Szenteljed meg a világot, könnyes arcú Szűzanyánk,.

Tartsad rája kék palástod, mennyországunk lesz Csatár!